Kategória: Uncategorized
-
Amikor az erő megtart, de nem kell, hogy egyedül vigyen
Az erő sokáig megtartott. Nem hirtelen lettem ilyen. Beleértem. Beleszoktam. Megtanultam. Megtanultam helytállni akkor is, amikor nehéz volt. Megtanultam nem kétségbe esni, nem pánikba kerülni, nem szétesni. Megtanultam megoldani, vinni, továbbmenni. Ez az erő nem volt ellenség. Épp ellenkezőleg: életmentő volt. Sokan ezt látták belőlem. A „kemény csajt”. Azt, aki bírja. Azt, aki nem kér,…
-
Amikor a nőiségem a túlélés miatt elhallgatott
Sokáig azt hittem, hogy én egyszerűen ilyen vagyok. Erős. Határozott. Terhelhető. Aki bírja. Aki megoldja. Aki viszi tovább akkor is, amikor nehéz. Nem tudtam, hogy közben a nőiségemet elnyomtam. Nem szándékosan. Nem lázadásból. Hanem túlélésből. Volt egy idő az életemben – igazából nem is rövid –, amikor nőnek lenni nem volt biztonságos. Amikor az érzékenység,…
-
Advent harmadik gyertyája / Öröm
Advent harmadik gyertyája ma gyullad meg. Az öröm gyertyája. És ez az öröm egészen más, mint amit régen ismertem. Nem a felszínes, nem a bizonygatós. Nem az, ami elfedi a fájdalmat. Ez az öröm már nem menekülés — hanem megérkezés. Az első gyertya rendet rakott bennem. A második segített elengedni azt, ami belülről gyötört. És…
-
A női lét alapja
fogadni. érezni. lágyulni. kiengedni. És ez a világ egyik legnagyobb bátorsága. A legtöbbünk nem azért nem tud lágy lenni, mert „nem megy”. Hanem mert éveken, évtizedeken át arra lettünk tanítva, hogy a női lét veszély. Hogy csak akkor maradunk talpon, ha erősek vagyunk. Ha páncélt hordunk. Ha nem látszik, amikor fáj. Ha elbírjuk mások terhét,…
-
Na és hogy állsz a légzéssel?” – A mondat, ami szíven ütött, és visszavitt önmagamhoz
Van egy mondat, ami néha nem csak elgondolkodtat, hanem kitép a saját életedből, és visszatesz oda, ahol valójában vagy. Nekem ez a mondat akkor érkezett el, amikor már azt hittem, értem, mi történik velem. Hogy tudom, merre tartok. Hogy nagyjából képben vagyok önmagammal. Aztán az első személyes tréningemen a terapeutám rám nézett, egészen egyszerűen, minden…
-
A csend ereje
Ma megint megmutatta magát az élet a maga csendes, finom módján. Nem harsányan, nem erővel… csak úgy, ahogy mindig: akkor, amikor befelé figyelek. Történt valami, ami régen még biztosan összetört volna. Egy újabb ember, aki nem azt adta, amit hittem. Régen ezt napokig cipeltem volna. Most csak megfigyeltem. Befelé fordultam. És ahogy a csend lassan…
-
Advent második gyertyája – A remény
Advent második gyertyája ma ég. És ahogy nézem a lángot, valami egészen mélyen megmozdul bennem. Az első gyertya a rendet hozta — kívül és belül is. De a második… ez most valami mást érint. Valami régebbit. Valamit, amit túl sokáig cipeltem a mellkasomban: a haragot, ami évek óta marja belülről a lelkemet. Nem hangos düh…
-
Köd, csend, várakozás
Ma reggel a köd úgy borult a tájra, mintha valaki finoman lefedte volna a világot. Elmosódottak lettek a körvonalak, a színek tompábbak, a hangok halkabbak. És ahogy ott álltam ebben a szürkés félhomályban, azt vettem észre, hogy valami ugyanígy történik bennem is. Mostanában nem akarok rohanni. Nem vágyom arra, hogy megmagyarázzak bármit, vagy hogy bárki…
-
Változás
Az örökös megfelelni akarásból eljutni oda, hogy már nem az számít, ki mit gondol rólad, egy brutális utazás. Mintha szépen lassan, alig észrevehetően eljutnál a föld egyik oldaláról a másikra. Mindig azt gondoltam, hogy a spirituális utazás, az önmagadhoz való visszatérés egyik pillanatról a másikra történik. Egyik nap még ilyen vagy, következő nap pedig felkelsz…
-
Advent: amikor nem a világra, hanem önmagunkra gyújtunk fényt
Ahogy november végén vagy december elején meggyullad az első adventi gyertya, sokan a külső fények felé fordulnak. A város lassan felöltözik, az emberek sietnek, a boltokban zsong a készülődés. De van egy másik világ is. Egy csendesebb, belső tér, ahová csak akkor lépünk be, amikor végre merünk megállni. Ebben az évben számomra az advent sokkal…
Gyógyulás Útja 