Szerző: Gyógyulás Útja
-
Harag
Haragudtam. Iszonyatosan haragudtam. Emésztett, kikészített, robbanni tudtam volna. Az igazságtalanság miatt, a hazugságok miatt. Gyűlölöm az igazságtalanságot, az őszintétlenséget. És nagyon haragra tudok gerjedni, ha ezzel találkozom. Hát ha még első kézből részese is vagyok, vagy akármennyire is, de kapcsolódik hozzám. Kiállnék a világ elé és üvölteném torkom szakadtából, hogy ez nem igaz, ez szemenszedett…
-
Tél
Minden idegszálammal, minden porcikámmal tiltakoztam idén a tél ellen. Nem tudom megakadályozni, hogy eljöjjön, de mégis. Nem akartam fázni. Nem akartam, hogy a hideg hó belepje a tájat. Mindig azt láttam magam előtt, hogy utána elolvad és csúnya lesz minden. Csak a sár és a víz marad. Nem volt kedvem a millió ruhához, amibe be…
-
Köztes tér
Vannak időszakok, amikor az életünk látszólag teljesen eseménytelen. Nincs dráma, nincs nagy felismerés, nincs látványos előrelépés. Csak a csend, a rutinszerű napok, a „semmilyen” érzés. Mintha lebegnénk. Mintha csak úgy lennénk. De ahogy figyelem ezt az állapotot, rájövök: ez a csend egyáltalán nem üresség. Inkább egy finom átmenet két világ között. Az egyik oldalon ott…
-
Álomélet
Vannak napok, amikor kapok egy kis bepillantást abba, milyen életet is álmodtam meg magamnak. Amikor annyira ott vagyok belül, amikor annyira tudok kapcsolódni magamhoz, hogy azt érzem, az élet csodálatos! A szívem túlcsordul és nem tudok mit kezdeni azzal a határtalan boldogsággal, ami átjár. A hétvégém ilyen volt. Egy átlag napnak indult. Semmi extra nem…
-
Szégyen
Vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életünkben. Amikor nem tudjuk, miért cselekszünk így vagy úgy, nem tudunk normális magyarázatot adni arra, miért félünk dolgoktól. Van egy szörnyű tulajdonságom. Gyűlölöm magamban. Nem merem őszintén elmondani a véleményemet, rettegek attól, mit fog hozzá szólni a másik. Inkább rábólintok az ő véleményére, még ha tudom magamban, hogy nekem ez nem…
-
Az álmok egy karnyújtásnyira vannak
Nehéz. Minden nap nehéz. Küzdeni az anyagiakkal. Küzdeni azzal, hogy a gyerekek ne lássák azt, mennyire nehéz az élet. Mennyit agyalok, mennyit gondolkozok azon, hogyan tovább. Hogyan tovább a munkában, hogyan tovább egyáltalán az életben. 44 éves vagyok. Egy anya, aki csak a gyerekeiért és a családért élt. Egy nő, aki tanult rengeteget, de mégsem…
-
Amikor a dühöm már nem ellenem fordult
Sokáig azt hittem, hogy a düh veszélyes. Hogy ha hangot adok neki, azzal elrontok valamit. Hogy az, aki ordít, az gyenge, hisztis vagy épp „nem ura magának”. És én annyira akartam, hogy ura legyek magamnak. Túl akartam élni. Túl akartam lenni rajta. Csendben, méltósággal. De van egy pont, ahol a csend már nem méltóság, hanem…
-
Látod magad a jövőben. De nem látod az utat.
Látod magad. Ott állsz a jövődben — könnyű szívvel, kisimult arccal, békében. Nem nélkülözöl. Nem harcolsz már semmiért. Egyszerűen csak vagy. És ez a „vagy” most többet jelent, mint valaha. Mert nem akarod már megjavítani az életedet. Nem akarod, hogy mások végre megértsenek. Nem bizonyítani akarsz, csak élni. A magad tempójában, a magad igazságában, a…
-
Nem az a baj, hogy elfáradsz, hanem az, hogy nincs, aki melletted álljon
Van, amikor már nem bírod tovább. Nem azért, mert gyenge vagy. Hanem mert túl sokáig voltál erős. Túl sokáig tartottál össze mindent — a házat, a gyerekeket, a látszatot. Túl sokszor tetted félre magad, mert “most nem lehet szétesni”. És most ott állsz, kifacsarva, némán, miközben belül üvölt a tested és a lelked: elég volt.…
-
Nem versenyzek senkivel. Mert nincs más, aki én vagyok.
Sokáig azt hittem, le kell győznöm másokat. Hogy akkor vagyok elég, ha jobb vagyok valakinél. Ha engem választanak. Ha engem dicsérnek. Ha rám mondják: „ő a jobb”. De ma már tudom: ez hazugság volt. Nem kell versenyeznem senkivel, mert nincs más, aki én vagyok. Senki nem járt az én utamon. Senki nem érezte pontosan azt,…
Gyógyulás Útja 