Sokáig azt hittem, le kell győznöm másokat.
Hogy akkor vagyok elég, ha jobb vagyok valakinél.
Ha engem választanak.
Ha engem dicsérnek.
Ha rám mondják: „ő a jobb”.
De ma már tudom: ez hazugság volt. Nem kell versenyeznem senkivel, mert nincs más, aki én vagyok.
Senki nem járt az én utamon.
Senki nem érezte pontosan azt, amit én.
Senki nem hordta a sebeimet, és senki nem gyógyult meg helyettem.
Azt próbálták elhitetni, hogy bizonyítanom kell. De valójában csak el kellett kezdenem önmagam lenni. Nem kell többnek lennem annál, aki most vagyok. Nem kell jobban szeretniük, hangosabban tapsolniuk, vagy többet látniuk belőlem.
Az én értékem nem attól függ, ki mit gondol rólam. Hanem attól, hogy végre nem adom oda magam más mércéjéhez.
Ez az igazi győzelem.
Amikor abbahagyod a futást, és rájössz:
Nem maradtál le semmiről.
Nem vagy késésben.
Nem kell utolérni senkit.
Mert ez az élet nem verseny.
Ez út.
És ezen az úton csak te tudsz végigmenni.
Nem versenyzek senkivel.
Mert nincs más, aki én vagyok.
És ez a legnagyobb szabadság, amit valaha éreztem.
Gyógyulás Útja 
Hozzászólás