Sokan hittük azt, hogy a szeretet néha fáj. Hogy a féltékenység, a birtoklás, a „csak érted teszem” vagy a „mert szeretlek, azért mondom meg, mit csinálj” mind a szeretet formái.
De ez nem szeretet. Ez kontroll.
A szeretet soha nem akar birtokolni. A szeretet nem kéri, hogy legyél kevesebb önmagadból, csak hogy ő biztonságban érezze magát.
Nem szorít be, nem szab határokat neked – hanem teret ad, hogy megélhesd önmagad.
A valódi szeretet nem fél attól, ha növekszel. Nem ijed meg, ha egyre szabadabb vagy. Mert tudja, hogy a szabadságod nem fenyegetés, hanem ajándék.
A kontroll viszont mindig félelemből születik.
Aki kontrollálni akar, az fél.
Attól, hogy elveszít.
Attól, hogy nem ő irányít.
Attól, hogy nélküle is boldog lehetsz.
És mivel a félelmét nem tudja megfogni, inkább megfog téged.
Így lesz a „szeretetből” börtön. Szavak, amikben ott lapul a hatalom. Ölelések, amik nem gyógyítanak, csak fojtogatnak. Kérdések, amik valójában vádak.
És te egyre inkább azt érzed, hogy valami nincs rendben — mégis próbálsz megfelelni, mert hiszed, hogy ez a szeretet ára.
Pedig a szeretetnek nincs ára.
A szeretet ajándék.
A szeretet szabad áramlás.
A szeretet felemel, nem lehúz.
Amikor valóban szeretnek, nem akarnak megváltoztatni, hanem azt mondják: látlak, így, ahogy vagy — és ez elég.
A gyógyulás egyik legmélyebb pillanata az, amikor először felismered, hogy ami addig „szeretetnek” tűnt, valójában kontroll volt. Amikor rájössz, hogy az igazi szeretet nem korlátoz, hanem felszabadít. És elkezdesz nemet mondani mindenre, ami bánt, ami kicsinyít, ami irányítani akar.
Ekkor lépsz be abba a térbe, ahol a szeretet már nem fáj.
Mert az már nem hatalom, hanem kapcsolat.
Nem birtoklás, hanem összekapcsolódás.
Nem függés, hanem bizalom.
A szeretet soha nem kontrollál.
A szeretet felemel, és visszaad önmagadhoz.
És amikor újra megtalálod önmagad, akkor már tudni fogod:
ez az, amire mindig is vágytál.
Gyógyulás Útja 
Hozzászólás