Türelem

Eljön az a pont az életben, amikor az ember már nagyon szeretné, hogy történjen valami.
Amikor türelmetlenül várja, hogy végre összeálljon, hogy megérkezzen, hogy könnyebb legyen.
És ilyenkor a legnehezebb elfogadni azt az igazságot, amit senki sem szeret hallani:
mindennek megvan a maga ideje.

Meg kell érteni, nem azért nem történik még, mert nem vagy elég jó vagy mert rosszul csinálsz valamit vagy mert le vagy maradva.
Bizony vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni.

A gyógyulás nem gyorsul attól, hogy türelmetlenek vagyunk magunkkal. Az erő nem attól születik meg, hogy „összeszorítjuk a fogunkat”, és az új élet nem attól jön el, hogy mindenáron készen akarunk lenni rá. Nem lehet fogcsikorgatva, nagyon akarva előre haladni.

Van, amit előbb meg kell érteni, előbb el kell gyászolni, előbb el kell engedni.

A türelem nem passzivitás.
A türelem bizalom. Bizalom abban, hogy ami formálódik benned, annak idő kell. Bizalom abban, hogy nem véletlenül vagy most ott, ahol vagy.

Mint amikor a mag a föld alatt van. Kívülről semmi nem látszik, de belül már történik minden.

És lehet, hogy te most pont ebben a „láthatatlan” szakaszban vagy. Ahol még nincs eredmény, csak belső munka. Ahol még nincs válasz, csak kérdések. Ahol még nincs megérkezés, csak tanulás.

Ez nem elakadás. Ez az az érés, amin keresztül kell menned, hogy később teljesen stabilan állj.

Ne sürgesd magad. Ne ostorozd magad.
Ne hidd el, hogy le vagy maradva.

Ami igazán a tiéd, az nem késik el. Pont akkor érkezik meg, amikor már elbírod. Amikor már nem szétesel tőle, hanem meg tudod tartani.

Addig pedig:
lélegezz.
maradj.
bízz.

Minden a maga idejében bontja ki a szárnyait.