Nézőpont

Szoktam angyalkártyát húzni magamnak. Napi útmutatásként. A mai kártya a nézőpont volt. És valahogy sikerült is egész nap ennek fényében lennem.

Egy nyugodtnak induló, laza napból végül elég eseménydús nap lett, így bőven volt lehetőségem megfigyelni, mit is jelent számomra ez a szó. Sok gondolat kavargott bennem, sok helyzetre néztem rá úgy, hogy: lehet, ezt csak én látom így.

Minden ember más környezetbe születik bele. Más értékrendbe, más családi minták közé, más szociális közegbe. Mindez formálja azt, milyen szemmel nézünk a világra. Ami mellett én gond nélkül elmegyek, másnak óriási teher lehet. Ami nekem megoldhatatlannak tűnik, annak más talán hálás lenne, ha csak ennyi jutna az életben.

És ezeknek a különböző nézőpontoknak következményeik vannak.

Meg nem értettség.

Feszültség.

Fájdalom.

Van, amitől pánikrohamot kapok, és a környezetem számára ez érthetetlen. Más helyzetekben viszont keményen állom a sarat, és azon botránkoznak meg, hogy ezt hogyan bírom. Ugyanaz az ember. Ugyanaz az élet. Mégis teljesen eltérő reakciók.

Mennyi vitát, mennyi összetűzést okoz az emberek életében, a társadalomban, a világban pusztán a nézőpontok különbsége.

Nagy mellénnyel hirdetjük, hogy legyünk elfogadóak. Fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen.

De hogyan tehetnénk ezt meg, ha még azt sem tudjuk elfogadni, hogy a nézőpontjaink különbözhetnek?

Mennyi ellenségeskedés, mennyi konfliktus, mennyi háború születik abból, hogy mindenáron meg akarjuk győzni a másikat a saját igazunkról.

Mi lenne, ha néha megállnánk?

És feltennénk a kérdést: biztos, hogy nekem van igazam?

Lehet, hogy nem nekem.

Lehet, hogy nem a másiknak.

Lehet, hogy nincs is egyetlen, mindenek felett álló igazság.

Nem az én értékrendemet kell feladnom. Nem a másikét kell a magamévá tennem. Talán elég lenne annyi, hogy elfogadom: a másik embernek ez másként működik.

És lehet, hogy a béke nem ott kezdődik, amikor egyetértünk… hanem ott, amikor végre nem akarjuk egymást megváltoztatni.