Sokáig azt hittem, hogy az erő egy irányba mutat.
Hogy vagy van, vagy nincs.
Hogy ha erős vagyok, akkor bírok. Ha bírok, akkor megyek tovább.
Így tanultam.
Így működött.
És sokáig ez tartott meg.
Aztán lassan megértettem valamit, ami mindent finomabban rendezett át bennem:
a nőiség nem elveszi az erőt – megtanít bánni vele.
Nem azt mondja, hogy állj meg mindig.
Csak azt, hogy vedd észre, mikor kell.
Nem azt mondja, hogy engedj el mindent.
Csak azt, hogy tudd, mi az, amit már nem kell tovább tartani.
A női minőség érzékel.
Figyel.
Olvas a testből, a hangulatból, a fáradásból, a csendből.
Ott van, ahol az erő eddig csak ment előre.
És ez nem gyengeség.
Ez iránytű.
Amikor egy nő kapcsolatban van a női oldalával,
nem lesz kevésbé határozott.
Csak nem megy bele mindenbe.
Nem lesz bizonytalan.
Csak nem mond igent ott, ahol a belső igazsága nemet mond.
Nem omlik össze.
Csak megáll, mielőtt összeroppanna.
A nőiség ereje abban áll,
hogy meg tudja különböztetni a muszájt a valóditól.
Tud maradni, amikor érdemes.
És tud kilépni, amikor eljött az ideje.
Nem dühből.
Nem menekülésből.
Hanem tisztán.
Ez az erő nem harsány.
Nem kér elismerést.
Nem bizonyít.
Egyszerűen jelen van –
és emiatt az egész rendszer másképp működik körülötte.
Ha most ezt olvasod,
és érzed, hogy te is mindig mentél, tartottál, bírtál,
akkor lehet, hogy nem több erőre van szükséged.
Hanem arra,
hogy megtanuld, mikor hogyan használd azt, ami már benned van.
Ez az út nem a tökéletességről szól.
Hanem a hazatérésről.
Kata – Gyógyulás Útja
Gyógyulás Útja 
Hozzászólás