Változás

Az örökös megfelelni akarásból eljutni oda, hogy már nem az számít, ki mit gondol rólad, egy brutális utazás. Mintha szépen lassan, alig észrevehetően eljutnál a föld egyik oldaláról a másikra.

Mindig azt gondoltam, hogy a spirituális utazás, az önmagadhoz való visszatérés egyik pillanatról a másikra történik. Egyik nap még ilyen vagy, következő nap pedig felkelsz és minden megváltozik.

Annyi helyen olvastam, hogy hirtelen jött, egy katarzis volt, egyszer csak felnyílt a szemem.

Nem értem a végére, de elmondhatom, az eddigi úgy történt, hogy szinte észre sem vettem. Napról napra, kis lépésekben. Nem volt katarzis, nem volt felébredek és más vagyok, nem volt hirtelen szemkinyílás.

Egyszerűen csak azt vettem észre, hogy nem szenvedek. Nem vonszolom magam, nem esik nehezemre minden, és ami a legfontosabb, nem kerülöm a tükörben a tekintetem.

Álltam egyik reggel a tükör előtt. Reggeli arcápolási rutin. És összeakadt a tekintetünk. Helló, te meg ki vagy?

Olyan érzésem volt, hogy még sosem láttam ezt az embert, de mégis ismerős és vonz. A maga kisimult vonásaival, azzal a mély békével a tekintetében.

Akkor jöttem rá, hogy a változás már régen elkezdődött. Akkor, amikor reggel felkeltem és nem kávéval indítottam a napot. Akkor, amikor egy mondatra nem hirtelen reakcióval válaszoltam, hanem elmosolyodtam és azt mondtam magamnak: ez nem rólad szól. Akkor, amikor ki mertem mondani, én vagyok az első. Akkor, amikor elfogadtam, minden értem van. Akkor, amikor az elmúlt időszakomra úgy tudtam visszatekinteni, hogy hálás voltam érte.

Nem egyik pillanatról a másikra. Apró, szinte észrevehetetlen lépésekben.

Azt hittem, a gyerekeim nőnek és változnak, azt hittem, a környezetem áll másképp a dolgokhoz. Azt hittem, szebben süt a nap. Azt hittem, a kutyáimnak szeretethiányuk van.

NEM!

Én változtam meg. Lassan. Lépésenként. Óvatosan, de határozottan. Nem más ember lettem, hanem hazatértem. Úton vagyok magamhoz. Jó úton. Ahhoz az élethez, ahol jól érzem magam. Ahol meghallom a hangom. Ahol én vagyok az első. Ahol célom van. Ahol küldetésem van. Ahol nem csak vagyok és várom a napok múlását, hanem boldog vagyok. Mert csak. Mert az élet szép. Mert hazataláltam.