💔 A szeretet nem bánt. És én szeretetet érdemlek.

Egy ideig azt hittem, hogy a szeretet fáj.

Hogy a szeretet azt jelenti, néha sírni kell. Hogy el kell viselni a csendet, a hideget, a szavakat, amik tőrként hasítanak. Hogy a „néha bánt” az is belefér, mert „senki sem tökéletes”. Hogy a szeretet próbára tesz, letör, összezavar, majd megjutalmaz egy pillanatnyi békével — pont annyival, hogy maradjak.

De ez nem szeretet volt.

Ez hatalom volt, félelem, birtoklás, zsarolás, és a legkegyetlenebb hazugság: hogy nélküle semmi sem vagyok.

Sokáig nem láttam a különbséget. Mert a fájdalom megszokottá vált, a csend ismerőssé, a szorongás otthonossá. Mert a „szeretlek” mögött mindig jött egy „de”, és az a „de” mindent elvett, amit azelőtt kaptam.

A szeretet nem bánt.

A szeretet nem vesz el.

A szeretet nem kontrollál, nem kicsinyít, nem tesz függővé.

A szeretet nem azt kérdezi: „Miért nem vagy elég jó?”

Hanem azt mondja: „Úgy vagy jó, ahogy vagy.”

A szeretet nem félelemből nő, hanem biztonságból.

Nem attól lesz erős, hogy mennyit szenvedsz érte, hanem attól, hogy mennyire engedi, hogy önmagad lehess.

És amikor ezt megérted — nem elméből, hanem zsigerből —, valami benned átkattan.

Már nem tudod ugyanazt elviselni.

Nem tudod újra bevenni a „majd megváltozom érted” hazugságát.

Nem tudod tovább kicsinyíteni magad azért, hogy más kényelmesen érezze magát a saját bántásában.

Mert megérted: a szeretet nem bánt. És te szeretetet érdemelsz.

Nem elviselést.

Nem feltételeket.

Nem manipulációt.

Nem könyörgést néhány jó szóért.

Hanem azt, hogy valaki lát téged.

Hogy nem kell magyarázkodnod, nem kell versenyezned, nem kell beilleszkedned egy szerepbe, amit valaki más talált ki neked.

Hogy végre lehetsz te.

És amikor először kimondod ezt:

„Én szeretetet érdemlek.”

Talán még remeg a hangod. Talán nem is hiszed el teljesen.

De valahol mélyen már tudod, hogy ez az igazság.

Nem kell több bizonyíték, nem kell több bocsánatkérés, nem kell több ígéret, hogy „majd más lesz”.

Mert a szeretet már most is benned van.

És ahogy elkezded magad szeretni, lassan átrendeződik körülötted minden.

Ami bánt, lehullik.

Ami hamis, eltűnik.

És ami igaz, az megmarad.

Nem kell többé küzdened érte.

Nem kell megérdemelned.

Nem kell bebizonyítanod, hogy elég jó vagy.

Csak el kell hinned, hogy a szeretet nem bánt. És te szeretetet érdemelsz.

Mert ez az igazság, amire minden nőnek joga van emlékezni.